A hit ereje a betegségben

Miért van az, hogy az egyik ember meg gyógyul, a másik nem, ugyan abból a betegségből?

Én úgy gondolom, hogy mindenki mindig szeretne meg gyógyulni.
De akkor miért nem sikerül?

Mikor meg születik egy gyermek, csillogó gyémántként jön a világra. Mire felnő, annyi minden rakódik rá, (szomorúság, sérelem, megaláztatás, bánat, harag, félelem, szeretetlenség, stb.)hogy ez a csillogás már nem látszik.

Érezzük a súlyát ennek a lerakódásnak, és lelki teherként cipeljük. Erre van az a mondás, hogy „mindenkinek meg van a maga keresztje, amit cipelnie kell". Ha valakinek nagyon nehéz a „keresztje" amiben fájdalom, bánat, sérelem és még sok minden van, kimerül a szervezete és meg betegszik. Mit fog érezni, ha kap egy súlyos diagnózist, csak még jobban megrogyik,nem lesz ereje, és életkedve. A hit ereje csekély, mert a gyógyulás csak a lelki terhek tovább cipelését jelentheti. Ilyenkor a beletörődés, a feladás gyakori.

Nem kell semmilyen lelki terhet cipelnünk!

A lelkünket rendbe kell hogy hozzuk úgy, hogy minden problémát meg oldunk magunkban, akkor az a csillogó gyémánt újra a felszínre kerül, és ragyogni fog. A hit ereje teljes egészében jelen lesz.