Kedves Zsuzsa!
Alapjaiban és gyökereiben változott meg az életem attól, hogy Rád találtam!
Mindig kerestem egy olyan embert, aki segít a bennem dúló szélsőséges érzelmi viharokat, egyensúlyba hozni.  Nagyon sok terhet vettem magamra. Férjem, és két helyes nagy fiam van. A családon belül, mindent kézben akartam tartani, a munkámmal járó kötelezettségeket túlteljesítettem, és közben meg akartam, menteni, gyógyítani mindenkit. Nagyon sok energiát fektettem bele, közben elvesztettem a figyelmemet magamról. Meg akartam felelni apának, anyának, a családomnak, a világnak. Ezt mind, az elismerésért, az ölelésért, a szeretetért, ami gyerekkoromban elmaradt. 

Életünk emléksúlyai, olykor erősen visszafogják szárnyalásunkat. Hálás szívvel gondolok minden egyes alkalomra, amikor Zsuzsa segítségével ezeket a béklyókat szépen egymás után feloldottuk. Ahogy a weboldalán is szerepel, nem mindegy, hogy a sebeket csak felszaggatjuk, vagy begyógyítjuk. Köszönhetően Zsuzsa egyedi és rendkívül hatékony módszerének, finom rezgésű ráérzéseinek, az ülések alkalmával, egy jó ideje ismét gyermeki önfeledt boldogsággal szárnyalok.

Hálás köszönet érte!

Kedves Zsuzsa!

Férfi létemre először furcsának találtam, mikor egy ismerősöm ajánlotta, hogy menjek el hozzád, lelki kezelésre. Szerintem a legjobb döntést hoztam azzal, hogy belevágtam. Olyan komoly problémákkal küzdöttem, hogy nem is tudom, most hol tartanék, ha akkor mi nem találkozunk. Ebből néhányat említve,

Kedves Zsuzsa!

Szeretném egy pár mondatban megköszönni neked azt hogy meg ismerhettelek.

Mielőtt eljutottam hozzád már sokat hallottam a kineziológiaról, olvastam is róla, de valahogy mindig tovább léptem. Egyszer mesélt rólad  egy kedves ismerősöm  és amikor felhívtalak tudtam, hogy rád vártam eddig.   Nem tudom  leírni hogy  milyen Hàlàval tartozom Neked. 

Sokan azért nem kérnek segítséget, ha gondjuk van, mert úgy gondolják minek elmenni valakihez, akivel csak beszélgetni kell? Mi értelme ennek? Beszélgetni otthon is, a barátaimmal is, bárhol is tudok. Valahogy mégsem változik semmi a jó irányba. Kérdem én, életünkben a legnagyobb bántalmakat nem a szavak vagy azok hiánya okozza? Miért rágódunk még azokon a szavakon, amiket valaki 10-20 éve mondott nekünk, ha egyszer nincs jelentősége?

Másfél éve voltam először Zsuzsánál, nem sokkal a születésnapom után. Nem is magamtól, valamilyen belső indíttatásból mentem, hanem a szüleimnek tanácsolták, hogy a nem múló egészségügyi problémán a lélekkötés használ, így mentünk el mindhárman. Kicsit fenntartással kezeltem, már a megnevezés miatt is, de gondoltam, egy próbát megér. Születésnapom után különösen lehangolt és kiábrándult voltam. Nagy események szembesítik az embert az életkörülményeivel, ezt összehasonlítja a társadalom által kialakított ideálissal, és természetesen csak nagyon ritkán egyezik, ami mélyebbre löki az embert.