A dühroham

Vannak olyan sérülések, melyek nem láthatóak, de nagyon komoly fájdalmat okoznak. Ez egy olyan probléma, ami sajnos nagyon sok ember életében jelen van.
Az agresszív kommunikáció, az elszenvedő fél lelkét képes teljesen összetörni.
A szóbeli bántalmazót a düh táplálja, és ösztönzi. A bántalmazó, soha nem fogja elismerni, hogy a partnere nem adott okot az ő dühkitörésére, mert akkor szembe kellene néznie saját magával, és rájönnie, hogy segítségre szorul.

Szinte minden bántalmazó tele van belső feszültséggel, amelyet rendszeresen a partnere ellen irányuló kiszámíthatatlan dühkitörések formájában enged szabadjára. Majd újra gyűlik a feszültség, és újabb és újabb dühkitörések követik egymást.

Ez a viselkedés hosszú éveken keresztül ismétlődik, mert a bántalmazóban a belső feszültség nincs feloldva, mert egy ilyen dühkitörés után megnyugszik, és mert érvényesíti uralkodását a partnere fölött. A dühkitörés fékezhetetlen, minden reakció a másik fél részéről fokozhatja.

Az áldozatnak tisztában kell lenni azzal, hogy nem tudja megakadályozni, hogy a bántalmazó rajta töltse ki a dühét. Minden esetben az áldozat a bünbakk. Abban az esetben, ha az áldozat már teljesen átalakult, már mindent meg tett, hogy a bántalmazónak meg feleljen, akkor sem lesz jó. A bántalmazó ugyan úgy fog működni, továbbra is, mert nem az áldozat adja az okot. A bocsánatkérés az utolsó dolog, ami eszébe jut.

Nagyon sokan élnek ilyen kapcsolatban. Miért is? Mert az áldozat nincs tisztában azzal, hogy milyen problémája van a bántalmazónak, mert már összetört a lelke, nem látja a kiutat, mert a félelem uralja, mert el hiszi a bántalmazónak hogy ő semmire nem alkalmas, mert olyan családban nevelkedett ahol hasonló helyzet volt, mert nem tanították meg a szülei, hogy legyen önbecsülése, és ne tűrje a megaláztatást, és hogy a bántalmazón kívül is van élet. Az ilyen helyzetek megélése, olyan lelki megrázkódtatást okozhat, amit egy életen keresztül sem lehet kiheverni. Ezekben a helyzetekben nagyon komoly sérüléseket szereznek a gyerekek. A lelkileg sérült gyerekek, attól hogy felnőnek, még egyáltalán nem dolgozták fel, ezeket a traumákat. Tovább viszik, és akár hasonló élethelyzetet hoznak létre. Generációkon keresztül ismétlődhet ez az állapot.

Ebben az esetben, a bántalmazó szorul segítségre. Elsősorban a benne tomboló feszültség okát kell megtalálni, és megoldani. Tapasztalatom azt mutatja, hogy sok esetben a gyermekkori szeretetlenség, és bántalmazás az oka, a felnőttkori dührohamoknak. Mások ellen fordítják az elszenvedett fájdalmukat, és haragjukat. Találkoztam több olyan esettel, amikor a bántalmazó nem kapta meg a számára megfelelő anyai szeretetet gyermekkorában, és ezt persze nem tudatosan,de a partnerétől várja el. Az táplálja a dühét, hogy nem úgy van szeretve, ahogy neki hiányzik. Az lehetetlen hogy egy partner képes legyen az anyai vagy apai szeretet hiányát bepótolni.

Ha egy mód van rá, meg kell próbálni megértetni a bántalmazóval, hogy vegyen igénybe segítséget!